„Az idő mindent elpusztít.”

2014. november 12.

hhh.jpg

Gaspar Noé a Visszafordíthatatlan c. filmjében a parametrikus elbeszélésmódot választja, tehát egy visszafelé haladó történetet mesél el. Az ötletet a Memento adta, amely Christopher Nolan első rendezése volt. Az alábbi képen olvasható idézet a rendező ars poeticája, valamint a film első és utolsó mondata is egyben.

A Párizsban játszódó történetben a mennyei idill és a pokol áll egymással szemben. A rendező élesen szemlélteti, hogy a kettő nincs azonos erőviszonyban, míg az előbbi ügyetlenül van ábrázolva addig a pokol dominanciája kétségtelen.

A képen látható aluljáró a pokolba való alászállást szimbolizálja, amelyet a vörös színek még inkább nyomatékosítanak. Az ember legbelső félelmeit testesíti meg a hely. Gaspar Noe kíméletlenül sokkol, mivel olyan képeket mutat meg a nézőnek, amely által az is voyeur (leselkedő) helyzetbe kerül és óhatatlanul bűnrészessé válik.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.