„Egy lakatlan szigetet keresek.”

2014. november 19.

Hitchcock egész munkássága során archetipusokat jelenített meg. A filmesztéták is úgy vélik, hogy nem illettek volna színészeire a lélektani ábrázolások.

Marion Crane-ben (Janet Leigh) megtalálhatóak a végzet asszonyának típusjegyei, ami erős szexuális kisugárzásában mutatkozik meg. Felhívja magára az összes férfinak a figyelmét, akikkel kontaktusba kerül. Gondoljunk csak Tom Cassidy incselkedésére a nő munkahelyi irodájában, vagy a rendőrre, aki miután Mariont igazoltatta nyomába ered (Hitchcock, mint a suspense mestere a néző fantáziájára bízza, hogy vajon a rendőr megérezte-e annak nyugtalan viselkedését, vagy csak tetszett neki a nő.) A rendező valódi célja, hogy még inkább feszültséget teremtsen, amit majd a későbbiekben felüllicitálhat.

31_1.jpg

Marion a külvilág felé rejtélyesnek és távolságtartónak mutatkozik, hogy kivédje a rá leselkedő veszélyeket, mindennek ellenére szeretetre és gondoskodásra vágyik, viszont önzése hozzá hasonló felületes emberekhez sodorja. Szeretője Sam, akivel szerelmi légyottokat folytat nem különbözik tőle. Szóba kerül kettejük között az összeköltözés lehetősége, de egyikük sem gondolja komolyan, mivel aktuális problémáiktól képtelenek elszakadni. A férfi a tartásdíjra hivatkozik, amit volt feleségének fizet. Marion bizonytalanságát pedig jól tükrözi, hogy míg az egyik pillanatban kétségbeesetten a férfi karjába borul a következőben már faképnél is hagyja.

Marion esetében a tudatosság és a rejtélyesség csak felszín. Szexuális vonzerejét nem tudja a férfiaknál kamatoztatni, helyette azoknak a céltáblájává válik. A naivitása és felelőtlensége pedig a vesztébe sodorja.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.