„Tisztességtelen ajánlat? Néha nem rossz!”

2014. november 30.

A Szonatina az új japán szerzői film egyik kiváló darabja. Takeshi Kitano egyéni látásmódján keresztül a hagyományos jakuza történetet művészi tartalommal tölti meg. A filmben a lírai és drámai pillanatok élesen váltják egymást, ami a film címével magyarázható. A cím a szonátához hasonló struktúrára utal (ABA) ami mentén a cselekmény zajlik.
Három tételről beszélhetünk, amelyek közül az első és utolsó hasonló jellegű. Az első harmad számtalan véres jelenetben bővelkedik, míg a középső rész vidámabb, játékosabb elemekből tevődik össze.
Az utolsó harmad újfent az első rész ultraerőszakos képsoraihoz tér vissza. A nyugati néző igényeitől radikálisan eltér ez a fajta hangulatváltozás, ami azzal magyarázható, hogy a távol-keleti kultúrák sokkal muzikálisabbak, (amit az alábbi filmrészlet kiválóan alátámaszt.) A japánok számára a halál eleve elrendelt, így kevesebb félelemmel viszonyulnak a kérdéshez.
Az alábbi részletben megfigyelhető még, hogy a kamerabeállításokban és a színészek játékában egyaránt az abszolút minimalizmus dominál.

 

A film kultikus pillanatában Kitano a halántékához emeli a pisztolyt és mosolyogva meghúzza a ravaszt.

kép1.jpg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása