„Én nem vagyok halott.”

2014. szeptember 06.

1..jpg

A Halott ember című Jim Jarmusch filmben fellelhető az Ingmar Bergmanra jellemző moralizálás a lét kérdései kapcsán, valamint Kafka hatása, amely a jelentéktelen hivatalnok Wiliam Blake (Johnny Depp) kiszolgáltatottságában válik érezhetővé. Porszemnyi mivoltát kihangsúlyozza, hogy nevét viseli egy nálánál híresebb személy, a költő William Blake. Az Angliába hurcolt és ott iskoláztatott Nobody pedig annak reinkarnációjának hiszi.

Az idézet még útjának kezdeti fázisát jelzi. Kiűzetve a társadalomból kísérő társával, a filozofáló és rejtélyes indiánnal Nobodyval, aki hasonlítható Vergiliushoz, Dante kísérőjéhez az Isteni színjátékból, de értelmezhetjük a Halálként is miképpen felkészíti Blake-et a lét egy más szakaszára.

Blake addigi üres életét felváltja egy új cél, ami nem más, mint a halál és annak megtapasztalása.

A film számtalan nyers szimbólumot sorakoztat fel, amelyek a halált és a vadnyugat sivárságát hangsúlyozzák. Blake ahogy egyre jobban vonul kifelé a civilizációból, úgy a kispolgári máz is kezd leválni róla és újra felépíti személyiségét, amely nyersebb, ösztönösebb és életképesebb.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.