Igen, volt idő, amikor nem minden nyugati filmet engedtek forgalmazni hazánkban. Így ha barát, ismerős kijutott külföldre azonnal be is vásárolt a létező összes népszerű alkotásból, hogy majd itthon eldicsekedhessen. Persze mivel angolul és németül ekkoriban kevesen beszéltek, így egy parányit csökkent a filmek élvezhetőségi faktora. A tarthatatlan helyzetet orvosolván, terjedtek el feketén a magyar hangalámondással rendelkező szinkronok. A szisztéma egyszerű volt. Egyvalaki ledarálta a filmhez tartozó szöveget. Természetesen igyekezett az éppen beszélő karakterhez passzintani a mondandót, ez vagy működött, vagy nem.

A kézről kézre terjedt, agyon másolt VHS kazetták hamar roncsolódtak, ami a képminőségen is jócskán meglátszott, mindez hozzájárulván a korszak romantikájához. Mai szemmel megtekintve a hangalámondásos nyugati filmeket könnyen az az érzésünk támad, hogy ennél retróbb hangulatot már aligha lehetne előidézni. Na, persze ez lehet, hogy kissé túlzás, mindenesetre tagadhatatlanul történelmünk egy csöppnyi szakaszának hirdetője az alábeszélős szinkron.

Természetesen érthető a felvetés, hogy minek nevetni, netalántán enyhe szarkazmussal élcelődni ezeken a felvételeken, hiszen a jóindulattól vezérelve terjedtek, hogy a nélkülöző magyar emberek számára közvetítsenek némi nyugati konzumkultúrát.

Ilyenkor könnyedén rávághatjuk, hogy jelentkezzen az, aki bátran odaállna, mondjuk George Lucas színe elé, hóna alatt  A jedi visszatér hangalámondásos verziójával, hogy megtekintésre azt átadja neki.

A sokat látott Lucas pedig helyet foglalna a kényelmes fotelében, hogy milliomodszorra is végignézve a filmjét, izgatottan várva vajon a magyarok mit is tudtak hozzátenni a legendához. A vége felirat után, pedig a fejét vakargatva megkérdezné: mi ez? A válasz pedig ennyi lenne: Mr. Lucas! Az új Jedi visszatér. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.

Íme, jöjjön a garantált mennyiségű retró élmény. Ha szerencsések vagyunk, akkor egy viszonylag érthető angol verziót hallhatunk szinkronizálva, de aki szereti, a németet annak sem kell sokat keresgélnie.

Ugorjunk hát egyből a mély vízbe. 2001: Űrodüsszeia. A számítógép HAL 9000 személyisége egy lehelletnyi NDK-s pornókat idéző feelinget kapott, köszönhetően a narrátornak, aki Marlon Brando és a Sztanyiszlavszkij-módszer összes képviselőjét túlszárnyalva, ismeretlen lélektani mélységekre ásott le a karakter magyar hangjának megformálásában. Szövege mindössze ennyi: Dave hagyd abba, hagyd abba légy szíves, Dave hagyd abba…

Lazításnak jöjjön egy kis Mad Max.

Soha nem örültem ennyire annak, hogy Schwarzenegger a filmjeiben alig ejt ki egy büdös szót. A szinkron a Mokép érdeme, mivel hivatalosan forgalmazta a Conan, a pusztító narrátoros verzióját. 

A narrátorunk nagyon siethetett, mert egy szuszra ledarálta a szöveget, amit James Bond is megsínylett. 

Ha a Szomszédok a Mount Everest, akkor ez valahol már a Sztratoszférában van. Apa és fia közötti beszélgetés új értelmet nyert, mivel a narrátor is hozzátette a magáét. Van itt bakizás a szövegben. Na, meg azaz Obizás. 

A jóból sosem elég, itt van még egy jelenet a droidokkal.

Bud Spencer és Terence Hill a Bűnvadászokban német szinkronról fordítva. 

Marty és a Doki kalandjai.

A harmadik rész és a totális káosz.

A Terminátor és a patyolat.

A 48 óra annak idején újdonság volt, mert hírhedten sok káromkodás hangzott el benne, hát itt csak enyhébb csúnyaságokat hallhatunk, de ahogy mondják már az is a padlóra küld az tuti.