Dziga Vertov legismertebb dokumentumfilmje az 1929-es Ember a felvevőgéppel. Vertov műve a városszimfóniák vonalát követi, amelyben hajnaltól éjszakáig végig kísérhetjük Kijev, Moszkva, Odessza egy napját.

Vertovot tekinthetjük a dokumentumfilm első teoretikusának. Kiáltványszerűen foglalta össze a film és valóság viszonyát. Alkotásaiban szemtanúi lehetünk, ahogy a dokumentumfilm művészetté válik.

Vertov a filmnyelv megújítására tett kísérletet, amelyre jellemző az igazság keresése, ami a világ láthatóvá tételén keresztül valósulhat meg. Jellemző munkáira az önreflexió, a filmkészítés, a haladás, a modernitás iránti rajongás.

Vertov nem használt forgatókönyvet, mivel úgy gondolta, hogy általa a film nem tudna a színház és az irodalom gyámkodása alól kibújva önálló művészetté válni.  

1964-ben  a mannheimi nemzetközi rövidfilm fesztiválon a világ legjobb 12 dokumentumfilmje közé válogatták az Ember a felvevőgéppel című alkotást.